Tűzszórókúgy tervezték, hogy inkább hőre reagáljanak, mint füstre. Ez a működési elv elősegíti, hogy a sprinklerrendszer közvetlenül reagáljon a kialakuló tűzre, miközben csökkenti a füst, por vagy más levegőben lévő részecskék által okozott szükségtelen aktiválódást.
Egy tipikus üvegburás tűzoltóberendezés hőérzékeny{0}}folyadékot tartalmaz egy lezárt üvegburában. Normál körülmények között az izzó sértetlen marad, és zárva tartja a sprinklert. Amikor tűz keletkezik, a szórófej körüli hőmérséklet emelkedése felmelegíti az üvegburát. Amikor a környező hőmérséklet eléri a sprinkler névleges aktiválási hőmérsékletét, a folyadék kitágul, és az izzó eltörik. Ezután a sprinkler kinyílik, és lehetővé teszi a víz kiáramlását a terelőn keresztül.
A hőmérséklet-besorolás fontos része a sprinkler kiválasztásának. Az általános besorolások közé tartozik az 57 fok, 68 fok, 79 fok és 93 fok, a locsoló kialakításától és alkalmazásától függően. A megfelelő hőmérséklet-besorolást a várható környezeti hőmérsékletnek és a projekt követelményeinek megfelelően kell kiválasztani.
A hőaktiválás szintén fontos előnyt jelent a füstérzékeléssel szemben. A füst az egész épületben terjedhet, mielőtt a tűz elérné azt a területet, ahol az esőztetőt felszerelik. Ha a sprinklereket úgy tervezték, hogy a füst alapján aktiválódjanak, szükségtelenül eresszék ki a vizet olyan helyzetekben, amikor füst van, de a hő nem elegendő ahhoz, hogy tüzet jelezzen a sprinkler helyén.
Ez az oka annak is, hogy a tűzoltó berendezések és a füstérzékelők eltérő szerepet töltenek be. A füstérzékelők célja a korai figyelmeztetés, míg a sprinklerek a tűz szabályozására vagy elfojtására szolgálnak, amikor elegendő hő éri el a sprinklert.
A hőérzékenység, az üvegbura hőmérsékleti besorolása és a sprinkler aktiválása közötti kapcsolat megértése fontos a tűzoltószórók kiválasztásakor kereskedelmi, ipari, raktári és egyéb tűzvédelmi alkalmazásokhoz.
